IMAP és POP vagy POP3 e-mail fiókok elérésére használják, de eredetileg más felhasználási célokra fejlesztették ki őket. Ez a protokollok sajátos előnyeit eredményezi bizonyos felhasználási forgatókönyvekben. Az Internet Message Access Protocol általában jobban megfelel a jelenlegi e-mail alkalmazásoknak. Milyen előnyöket kínál az IMAP részletesen?
Mi a különbség az IMAP és a POP3 között?
A fő különbség az IMAP és a Post Office Protocol Version 3, ahogyan azt teljes egészében nevezik, a funkciók köre között. Ez a protokollok kidolgozásakor kitűzött eltérő célkitűzésekből adódik. A POP3 arra szolgál, hogy az e-mail üzeneteket letöltse egy levelezőszerverről, hogy aztán egy helyi számítógépen tárolhassa, olvashassa és szerkeszthesse azokat. Az IMAP ezzel szemben olyan felhasználási eseteket céloz meg, amikor az e-maileket állandóan a levelezőszerveren hagyja, és csak ideiglenesen tölti le az adott időpontban olvasni vagy szerkeszteni kívánt üzeneteket. A másik forgatókönyvben is használhatja mindkét protokollt, de akkor nem használja ki a két protokoll sajátos előnyeit.
Mi az előnye a POP3-nak?
A postai protokoll szándékosan egyszerű, ezért kis erőfeszítéssel megvalósítható. Ha nincs szüksége az IMAP kibővített funkcióira, a POP3 egy egyszerűbb rendszert kínál az Ön számára az Ön E-mail. Ez a felhasználási eset azonban manapság meglehetősen ritka. Általában egyetlen munkaállomásos számítógéppel rendelkezik, amelyen rendszeresen olvassa, szerkeszti és szükség esetén archiválja e-mailjeit, és egy nagy teljesítményű levelezőprogramot használ úgynevezett Mail User Agent (MUA) néven.
Történelmileg kondicionált sajátosságok
A POP3 megközelítését az is indokolja, hogy az 1990-es évekig általában kevés hely állt rendelkezésre a levelezőszervereken. Ezért rendszeresen ki kellett ürítenie a postaládáját, hogy az ne teljen meg. Időközben nemcsak a levelezőszerverek átlagos tárhelye nőtt meg jelentősen. Az e-mail fiókokat is sokkal gyakrabban érik el különböző, ráadásul gyakran mobil eszközökről. Az IMAP-ot ilyen esetekre fejlesztették ki, bár mindkét protokoll jelenlegi verziója 1996-ra nyúlik vissza.
Hogyan alakulnak a különbségek
A protokollok eltérő irányultsága a közös alapértelmezett beállításokban is tükröződik. Mindkét rendszer késleltetett mechanizmust használ az e-mailek törlésére. Ez hasonlóan működik, mint a PC asztalán a szemetes kuka. Míg ez a virtuális szemetes általában automatikusan kiürül a levelezőszerverről való kijelentkezéskor, ha a hozzáférés POP3-on keresztül történik, az Internet Message Access Protocol segítségével a törlés alapértelmezés szerint csak akkor történik meg, ha az e-mail kliens az expunge paranccsal kifejezetten kéri. Ez a viselkedés azonban általában mind az IMAP, mind a POP3 esetében konfigurálható a MUA-ban, így ez nem döntési szempont az egyik protokoll esetében.
Milyen konkrét előnyöket kínál az IMAP?
Mivel az Internet Message Access Protocol alapértelmezés szerint a levelezőszerveren hagyja az e-mail üzeneteket, és csak akkor tölti le azokat, amikor szükség van rájuk, különösen alkalmas olyan e-mail használatra, ahol több végberendezés van, amelyek mindegyike állandóan vagy szükség esetén azonnal csatlakozik az internethez. Ez a forgatókönyv az 1990-es évek vége óta, és különösen az ezredforduló után a mobileszközök elterjedésének eredményeként vált általánossá. Az üzenetek szelektív letöltése mobilhasználatban adatmennyiséget takarít meg, és ha rendszeresen szeretné olvasni e-mailjeit különböző eszközökről, akkor ehhez az kell, hogy az üzenetek a szerveren maradjanak, amíg végül nem törli őket.
Ezenkívül az IMAP széleskörű funkciókat kínál a postafiókok kezelésére, amelyek strukturáltak és hierarchikusak is lehetnek. Az IMAP segítségével új postafiókokat hozhat létre a szerveren, illetve átnevezheti vagy törölheti a meglévőket, üzeneteket mozgathat egyik postafiókból a másikba, különböző kritériumok alapján kereshet a postafiókok tartalmában, és lehetősége van az e-maileket úgynevezett zászlókkal megjelölni. Mindezek a funkciók az IMAP-ban szabványosítva vannak, és a különböző e-mail kliensekben csak a felhasználói felületükben különböznek. Például az IMAP-ban az üzenetek törlése szintén egy olyan jelző beállításával történik, amely az e-mailt töröltnek jelöli. Mielőtt végrehajtja az expunge parancsot, amely véglegesen eltávolítja az így megjelölt üzeneteket, az IMAP segítségével elvileg ugyanúgy lehet keresni a törölt e-maileket, mint az új, olvasott, megválaszolt stb. üzeneteket. Az azonban, hogy ezeket a funkciókat a gyakorlatban használhatja-e és hogyan, az Ön által használt e-mail klienstől függ. Ezek néha nagyon eltérő hozzáférést biztosítanak az Internet Message Access Protocol által biztosított ugyanazon alapfunkciókhoz.
