2015. január 1-je óta néhány jogi szabályozás alapvetően megváltozott, ami hatással van az e-kereskedelmi ágazatra. A digitális termékeket, például elektronikus könyveket, filmeket és alkalmazásokat kínáló online áruházak üzemeltetőinek ki kell igazítaniuk áraikat és számláikat, és be kell tartaniuk az új héa-követelményeket. A rendeletek óriási változásokat eredményeztek a könyvelésben, az árképzésben és az áfa kiszámításában. A szabályozás különösen a kisvállalkozásokat és a nemzetközi szinten tevékenykedő digitális tartalomkereskedőket érinti.
A digitális tartalomra vonatkozó hozzáadottérték-adó
2015. január 1-je óta számos jogszabály változott. Ezek a digitális termékekre kivetett HÉA-ra vonatkoznak. Az online áruházak üzemeltetőinek ennek megfelelően kell kiigazítaniuk számláikat és áraikat. Az olyan digitális tartalmakra, mint az e-könyvek, alkalmazások és filmek, mostantól HÉA-t kell felszámítani. A jogi szabályozás csak az online áruházakat és a digitális tartalmakat fogyasztóknak, azaz magánvásárlóknak értékesítő vállalkozásokat érinti. A vállalkozásoknak értékesített digitális tartalom nem tartozik az új szabályozás hatálya alá. Azoknak az online áruházaknak, amelyek csak árukat szállítanak, de nem forgalmaznak digitális tartalmat, adójogi szempontból szintén nem kell aggódniuk. A rendeletek hatálya az "elektronikusan nyújtott szolgáltatásokra" korlátozódik. Az uniós jog szerint az "elektronikus úton nyújtott szolgáltatások" olyan szolgáltatások, amelyeket adathálózaton keresztül, de minimális emberi közreműködéssel nyújtanak. A digitális marketingesek tipikus példái a webtárhelyek, streaming szolgáltatások, online adatbázisok, film- és zenei portálok, valamint az e-könyvek és digitális fényképek értékesítői. Az online értékesítési platformok szintén a hatály alá tartoznak. Az internet közvetítésével nyújtott szolgáltatások nem tartoznak ide. Azok a személyek, akik az internetet csupán "közvetítő médiumként" használják szolgáltatásaikhoz, nem tartoznak az új rendeletek hatálya alá.
Az alapvető változások
A forgalmi adóra és a hozzáadottérték-adóra vonatkozó új szabályozás az egész Európai Unióra vonatkozik. Az EU-n belül minden kereskedőnek meg kell fizetnie a héát annak az országnak, ahonnan a szóban forgó ügyfél érkezik. Például forgalmi adót kell fizetni Olaszországnak, ha a vásárló ott él, de a termékeit Németországban vásárolta. Ugyanez vonatkozik természetesen a fordított esetre is. Sok online üzlet vagy fogyasztó nem ismeri a különbséget a héa és a forgalmi adó között. Nem csoda: nincs. Mindkét kifejezés ugyanazt az adót jelenti. A köznyelvben mindig ugyanazt jelentik. Jogi szempontból a "forgalmi adó" kifejezés helyesebb, mivel a törvényt "forgalmi adótörvénynek" nevezik. Uniós szinten a "hozzáadottérték-adó" kifejezés megfelelőbb, mivel az EU-n belül létezik a "hozzáadottérték-adó rendszeréről szóló irányelv", amely a német hozzáadottérték-adóról szóló törvény alapját képezi. A jogi változások következtében a digitális tartalmak kereskedőinek az EU-n belüli nemzeti államok adószabályozásaival kell foglalkozniuk. A gyakorlatban az adótörvények módosításai meglehetősen könnyen végrehajthatók. Az online kereskedők az előzetes áfabevalláshoz az adóhivatalban kitölthetnek egy nyomtatványt. Ez az adóelőleg-bevallást közvetlenül a tagállamok illetékes adóhivatalaihoz továbbítja. Érdekesség, hogy az online kereskedő csak a forgalmi adót fizeti meg a németországi adóhivatalnak. Azt azonban, hogy a többi uniós országban melyik adókulcs vonatkozik rá, magának kell megadnia. Az okos online kereskedőknek pontosan tájékozódniuk kell az adott államok követelményeiről. Az egyes tagállamok nemzeti joga jelentős adókedvezményeket kínálhat.
Az új rendeletek sajátosságai
A digitális tartalmak terjesztőinek alaposan meg kell fontolniuk az új szabályozást. Néhány különleges tulajdonság érvényes: A héa meg nem fizetése vagy helytelen megfizetése esetén jelentős szankciókkal kell számolni. Elméleti szempontból lehetséges, hogy a digitális tartalmak online kereskedői több uniós tagállamban is bejelentési kötelezettség alá tartoznak. Hamis, nem vagy késedelmes bejelentés esetén a nemzeti adójog szabályai alkalmazandók. Sok országban a büntetések sokkal szigorúbbak. Bizonyos körülmények között az online kereskedők a hiányzó információk miatt rosszul viselkedhetnek, ami magas bírságokhoz vezethet. Az úgynevezett közigazgatási segítségnyújtás révén az uniós államokban keletkezett adóhátralékok a német hatóságokon keresztül behajthatók. Az új adószabályok különösen a kisvállalkozókat érintik. Németországon belül nem kell forgalmi adót fizetniük, amíg nem keresnek 17 500 eurónál többet. A kisvállalkozói rendelet azonban csak Németországban, és nem az egész Európai Unióban érvényes. Erről az Európai Bíróság egy úttörő jelentőségű ítéletben döntött. Ezért néhány kisvállalkozó már nem terjeszti digitális tartalmát külföldön. Ellenkező esetben héát kellene fizetniük, és bonyolult eljárást kellene alkalmazniuk a héa megfizetésére. A portálok vagy alkalmazásboltok üzemeltetőinek 2015. január 1. óta kell bevallaniuk és megfizetniük a hozzáadottérték-adót a fogyasztóknak történő összes értékesítés után. A pusztán közvetítőként való fellépés nem akadályozza meg ezt. Ezért minden szerződést, számlát és portáltervet rendkívül körültekintően kell kiválasztani. A harmadik országokból származó digitális tartalmakat közvetítő portálüzemeltetőknek ezért alaposan tájékozódniuk kell.
Árajánlatok a weboldalakon
Az új adószabályok számos változást hoznak. Mivel a forgalmi adót az uniós tagállamokban eltérően számítják ki, a vonatkozó Weboldal a nemzeti adókulcsokat fel kell tüntetni. Az EU-n belül kötelező feltüntetni a végfelhasználóknak szóló árakat, beleértve az áfát is. Az ár és a HÉA külön feltüntetése nem megengedett. Különösen az olyan kijelentések, mint például az "ár plusz HÉA" tilosak, és figyelmeztetést vagy büntetést vonhatnak maguk után. Ezért a végső árakat mindig az érintett uniós tagállamok vevőihez kell igazítani. A vonatkozó HÉA-kulcsok dinamikus megjelenítése olyan probléma, amelyet meg kell oldani. Ideális esetben az internetes jelenlétet programozóknak kell testre szabniuk. Problémás az a tény, hogy a nyelvi beállítások vagy IP-címek nem tudja megbízhatóan jelezni, hogy egy ügyfél melyik államból származik. Lehetséges lenne olyan egységes árat feltüntetni, amely tartalmazza a forgalmi adót. A nemzeti államok eltérő adókulcsai miatt azonban ez államonként eltérő nyereséget eredményezne. Sokkal időigényesebb a könyvelési osztály képzése. Ez utóbbiaknak a különböző forgalmiadó-kulcsokat is figyelembe kell venniük a számításaikban, ami megnövekedett munkaterhet jelent. Természetesen az adókat minden esetben helyesen kell feltüntetni és befizetni. Egyes államok, például Olaszország, a hozzáadottérték-adó kiszámításakor megkövetelik, hogy a fogyasztók számláihoz mellékeljék a magánadószámot. Az új jogi szabályozás sok üzlet üzemeltetője körében nemtetszést váltott ki. A látszólag apró változások nemzetközi szinten rendkívül erősen érintik a kisvállalkozókat és a digitális tartalommal kereskedőket, és sokrétű kihívások elé állítják informatikai struktúráikat. Munkaterhelés és Költségek olyan magasak, hogy a kisebb üzletek üzemeltetői úgy döntöttek, hogy korlátozzák üzleti tevékenységüket. Ennek hátterében a helytelenül megvalósított elszámolások miatti esetleges büntetések elkerülése állt.
