Sok domain-tulajdonos úgy gondolja, hogy internetes domainje védett a harmadik felek hozzáférésével szemben. A domain-csatolás azonban számos helyzetben megengedett. Ezt az álláspontot a münsteri adóügyi bíróság 2015.09.16-án megerősítette. Az adóhivatalok a domainszerződésből eredő követelések lefoglalásával lefoglalhatják a hátralékos adókat. A szóban forgó esetben egy internetes domainek regisztrációjáért felelős szövetkezet pert indított egy adóhivatal ellen, amely le akarta foglalni egy ügyfél követeléseit. Az ítélet ismét világossá teszi, hogy az internet nem jogi vákuum, és hogy a "virtuális" követelések ténylegesen lefoglalhatók - bármennyire is abszurdnak tűnik ez elsőre.
Domain lefoglalás az adóhivatal által lehetséges
A késedelmes adófizetőknek sietniük kell az adóhátralékkal: A münsteri pénzügyi bíróság 2015.09.16-i ítélete (7K 781/14 AO) szerint az adóhivatalok lefoglalhatják a domainszerződésből eredő követeléseket. Bár a múltban csak ritkán éltek ezzel a lehetőséggel, a határozat közzététele után a gyakorlatban fokozatos alkalmazás várható - az biztos, hogy a lehetőség létezik és jogilag érvényesíthető. A konkrét esetben egy szövetkezet, amely az internetes domainek kezeléséért felelős nyilvántartóként perelt. A szövetkezetnek volt egy Szerződés egy internetes domain regisztrációjáról. A szerződéses partner egy szórakoztatóelektronikai termékekkel foglalkozó online áruház volt. A szerződés tartalma szerint az internetes tartományt a szövetkezet biztosítja és tartja fenn. Mivel a vállalatnak adóhátraléka volt, az illetékes adóhivatal úgy döntött, hogy lefoglalja a szerződésből eredő követeléseket, azaz a vállalatnak az online áruház domainjének regisztrációjára vonatkozó követelését. A szövetkezet panaszt nyújtott be az intézkedés ellen, és megpróbálta elérni a lefoglalás megszüntetését.
A domain-csatolásról szóló ítélet
A münsteri pénzügyi bíróság hetedik szenátusa megvizsgálta a tényállást, és úgy döntött, hogy elutasítja a szövetkezet keresetét. A domain lefoglalása tehát elvileg megengedett, mivel a domain-szerződés vagy az abból eredő jogok lefoglalható tulajdonjognak minősülnek. Ez a megközelítés összhangban van az adójog szerinti letiltási szabályokkal. Domainlekötés esetén különböző jogokat, kötelezettségeket és körülményeket kell figyelembe venni. Domaincsatolás esetén maga az internetes tartomány nem csatolódik, mivel az csupán egy technikai internetcím. Kizárólag a domain-tulajdonosnak a nyilvántartóhellyel szemben fennálló kötelmi jogi követelései foglalhatók le. Ezek a követelések a regisztrációs szerződésből erednek. Az adóhivatalok lefoglalást végezhetnek, mivel ezt ugyanúgy kell kezelni, mint a hagyományos lefoglalást. Általában minden pénzbeli követelés érvényesíthető a letiltásban. Teljesen mindegy, hogy ezek követelések, pénz vagy anyagi javak. Az ítélet rendelkező része kimondta, hogy a szövetkezetek és a domain-nyilvántartások adósnak tekinthetők, ha szerződés alapján kötelesek szolgáltatást nyújtani az "adócsalónak". Ebben az összefüggésben nem releváns, hogy az ilyen lefoglalások száma nagy-e, és ennek következtében a szövetkezet számára megnövekedett-e a munka és az adminisztratív teher.
Jövőbeli kilátások
A münsteri adóügyi bíróságnak a domain lefoglalásáról szóló ítélete egy érdeklődő hosztolói tájat hagyott maga után. A jogi kérdés általános jelentősége miatt a szenátus engedélyezte a fellebbezést a szövetségi adóügyi bírósághoz. A tárhelyszolgáltatók érdeklődéssel figyelik a további döntéseket és fellebbezéseket. Nem csoda: végül is a webtárhelyeknek számolniuk kell bizonyos hátrányokkal a döntés hatálya miatt. Egyrészt az ügyfelek már nem fogják teljesen biztonságban érezni magukat. Másrészt az ilyen esetek nagy száma esetén az adminisztratív és munkaigény jelentősen megnő. Az így kapott Költségek nem vagy csak bizonyos körülmények között térítik vissza, ami negatív következményekkel jár a - tulajdonképpen nem érintett - webtárhely számára. Bár a münsteri adóügyi bíróság ítélete bizonyos jelentőséggel bír, az ítéletet a legfelsőbb szinten még egészen másként is el lehet bírálni. A fellebbezések nem ritkán sikerrel járnak, így a további eljárások után teljesen eltérő álláspontok alakulhatnak ki. A nemzetközileg működő webtárhelyeknek nem kell felháborodniuk a döntés miatt. A német adóhivatalok nem jogosultak lefoglalni az olyan felső szintű domaineket, mint a .com vagy .net, ha a nyilvántartó szervezet Európán kívül található. A csatolások csak akkor engedélyezettek, ha a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék Németországban vagy az EU-ban található.
Hogyan működik a domaincsatolás?
A Szövetségi Bíróság (VIIZB 5/05. sz. ügy) úgy véli, hogy a domain tulajdonjogából eredő követelések a ZPO 857 I. §-a alapján lefoglalhatók. A csatolható követelések a következők:
- Jogosultság a domain regisztrációjára az elsődleges névszerverben és a DENIC-nyilvántartásban
- A regisztráció állandó fenntartására való jogosultság az elsődleges névszerverben
- A személyesen letétbe helyezett összegek kiigazítására való jogosultság Adatok
- Jogosultság az IP-szám és a hozzá tartozó hozzárendelés megváltoztatására egy másik számítógépen
Általánosságban elmondható, hogy a domain név regisztrációjára és használatára vonatkozó valamennyi követelés lefoglalható. A ".de" végződésű domainek esetében a DENIC nyilvántartó hivatal adósnak tekintendő, azaz neki kell átadnia a lefoglalt követeléseket. A lefoglalás már akkor hatályos, amikor a lefoglalási végzést kézbesítették a DENIC részére. Bizonyos körülmények között a lefoglalás nem megengedett. A német polgári perrendtartás (ZPO) 811. § 5. pontja szerint tilos a lefoglalás, ha a domain-tulajdonos teljes megélhetése a domain névhez kapcsolódik. Amint a tárhelyszolgáltatók megtagadják az együttműködést ügyfeleik lefoglalásában, az adóhatóságok részéről kártérítési igények merülhetnek fel a tárhelyszolgáltatókkal szemben. Például 2011.05.09-én történt egy elítélés (ügyszám: 2-01S309/10). A frankfurti tartományi bíróság a DENIC-et végrehajtás meghiúsítása és harmadik fél adósok kötelezettségeinek megsértése miatt ítélte el. Amint a tárhelyszolgáltató megkapja a letiltási parancsot, ennek megfelelően kell eljárnia. Ezzel megtiltja, hogy további szolgáltatásokat nyújtson ügyfeleinek. Minden követelés átkerül az adóhivatalhoz, így az eredeti ügyfélnek már nincs követelése.
A névtartományok lefoglalhatatlansága
Számos domainnek van divatos neve vagy olyan neve, amely termékeken és tevékenységeken alapul. Ezek többnyire rögzíthetőek. A csatolás azonban nem megengedett, ha a domain cég- vagy családnevet tükröz. Ugyanez vonatkozik bizonyos körülmények között azokra a domainnevekre is, amelyek egy művész nevét vagy becenevét tartalmazzák. Elfogadhatatlan lefoglalásról van szó, ha a domain neve és az adós vezetékneve megegyezik. Ezenkívül a névnek egyedinek kell lennie. A múltban a müncheni tartományi bíróságnak olyan ügyben kellett döntenie, amelyben az adós vezetékneve egész Németországban csak 72 alkalommal fordult elő. A Szövetségi Bíróság döntése alapján (Shell.de-ítélet) a név nem tekinthető egyedinek. A lefoglalás megengedhetőségét mindig eseti alapon kell eldönteni. Az eddigi ítéletek alapján jól meg lehet ítélni vagy prognosztizálni, hogy a domainnév lefoglalható-e vagy sem.
Miért vált népszerűvé a domain-csatolás?
A domainek lefoglalása az utóbbi években egyre népszerűbbé vált. Nem csoda: az adóhivatalok és a bíróságok időközben felismerték a domainek gazdasági értékét. A vonzó domainek eladásával a múltban igen jelentős összegeket lehetett keresni. A népszerű domainek árai az elmúlt években meredeken emelkedtek. Egy fülbemászó és könnyen megjegyezhető domain a sikeres internetes jelenlét alapfeltétele, ezért a domainek értékes gazdasági eszközzé váltak. A domaineket ma már eladják és megveszik, néha pedig horribilis összegekért bérbe adják. E tények miatt a domainek elárverezése egyre népszerűbbé vált. A jövőben feltételezhető, hogy az adóhivatalok és a bíróságok egyre messzebbre merészkednek majd a virtuális világba, hogy felkutassák és lefoglalják a vagyoni pozíciókat.
