A szilárdtest-meghajtó (röviden SSD) az adatok olvasására és írására szolgáló adathordozó. Adatok félvezető chipen, és a számítástechnikában a merevlemezek egyik típusa.
Szilárdtest-meghajtó Általános:
Az SSD egy félvezető-alapú elektronikus memória, amelyet a számítástechnikában adatok tárolására használnak. A mágneses tároláson alapuló forgó merevlemezekkel vagy optikai tárolólemezekkel ellentétben a szilárdtest-meghajtó nem tartalmaz mechanikus alkatrészeket az olvasáshoz és az íráshoz. Ezért a "meghajtó" elnevezés a szilárdtest-meghajtóban meglehetősen félrevezető, és a számítástechnikában általánosan használt adathordozó meghatározására utal.
Az SSD-k a legkülönbözőbb formákban és méretekben találhatók a piacon. Az ár a memória méretétől és a kompakt kialakítástól, valamint az alkalmazási területtől függően változik.
Funkcionalitás:
A hagyományos merevlemezes tárolólemezeknél egy olvasófejre van szükség, amely az adatokat a felületről elmozdulva olvassa be, és teszi elérhetővé a megfelelő adatokat. Ez az elv hasonló a lemezjátszóhoz. Ha az adatok a lemez egy másik, fizikailag távoli területén találhatók, az olvasási folyamat viszonylag hosszú időt vesz igénybe. A szilárdtest-meghajtók viszont címeket használnak az egyes adatterületek megkülönböztetésére. A fizikai távolság itt már nem játszik szerepet, mivel az adatok más adatterületektől függetlenül olvashatók és írhatók.
Költségek:
Az SSD-tárolók összehasonlításának jó módja az egy tárolóegységre jutó költségek kiszámítása. A termék költségeit a tárolókapacitással osztják megabájtban (MB), gigabájtban (GB) vagy terabájtban (TB). Minél alacsonyabb a tárolási egységenkénti költség, annál olcsóbb a tárolás. A terabájtos tárolók általában olcsóbbak, mint a gigabájtos vagy megabájtos tárolók, mivel itt a tárolócellák méretgazdaságossága játszik szerepet. A végfelhasználó számára ez a számítás rendkívül fontos az ár/teljesítmény arány megítéléséhez, de gyakran nem alkalmazzák, vagy nem ismerik. A döntő tényező tehát nem az SSD merevlemez végső ára, hanem a költségek és a tárolókapacitás aránya.
Előnyök és hátrányok:
Az érzékeny olvasási és írási mechanika kiküszöbölése miatt az SSD-meghajtó robusztusnak tekinthető, és növeli az ütésállóságot. A hőmérséklet-tűrés szempontjából is az SSD nagyobb stabilitást kínál mind a merevlemezes meghajtó működése, mind a munkakörnyezet tekintetében. Sávszélesség. Kompakt kialakításuk miatt az SSD-ket elsősorban mobil megoldásokban, például MP3-lejátszókban és USB-pendrive-okban találjuk meg. A rövid hozzáférési idők miatt az adatok gyorsabban olvashatók, és többek között a számítástechnikában használt laptopok vagy asztali számítógépek indítási fázisának felgyorsulásához vezetnek. További előnye, hogy az SSD-tárolók csatlakoztatására nem vonatkozik semmilyen szabványosítás.
A szilárdtest-meghajtók minőségében azonban jelentős különbségek vannak. Memóriacellánként 3 000 és 100 000 közötti írási művelet érhető el. Intenzív tárolási alkalmazásokban ez már néhány nap alatt elérhető. Életük végén ezeknek a sejteknek a tartalma elfelejtődik, vagy az információ már nem törölhető. A gyártók bonyolult algoritmusokkal ellensúlyozzák ezt az elektromos hatást, hogy az egyes memóriacellák a lehető legegyenletesebben legyenek kihasználva. Ezek az elosztási eljárások gyártótól függően változnak, és nem láthatók, illetve nem befolyásolhatók. Az alkalmazott eljárás összetettségétől és a szilárdtest-meghajtó alkalmazásától függően az élettartam mégis a hagyományos merevlemezekhez hasonló.
