Ha egy kiszolgáló összeomlása miatt meghibásodik egy Weboldala webtárhely-szolgáltatónak kártérítést kell fizetnie, ha elmulasztotta a biztonsági másolatok készítését vagy a biztonsági mentések elvégzését. A kártérítés mértéke a weboldal "korától" függ.
A duisburgi tartományi bíróság 2014. július 22-i ítéletében (22 O 102/12. sz. ügy) a webtárhelyeket üzemeltető vállalkozásokat vonja felelősségre. Az általuk kezelt weboldalakról biztonsági másolatokat kell készíteniük, még akkor is, ha ebben nem állapodtak meg kifejezetten.
Az ügy
A felperes 2006-ban több mint 5000 euróért készíttetett egy weboldalt. 2011 közepén bízta meg a jelenlegi alperest a webtárhellyel, és havonta 24 eurót fizetett érte. Az alperes viszont egy alvállalkozót bízott meg. 2012 közepén az alvállalkozó szervere összeomlott, aminek következtében a felperes honlapja nem működött tovább. A felperes felszólította az alperest, hogy állítsa helyre a területet. Az alperes kijelentette, hogy kísérleteket tesznek a weboldal helyreállítására. Adatok Az eredményre várni kellett. Valójában a webhelyet nem lehetett újra aktiválni, mivel nem készült biztonsági mentés, és így nem lehetett visszaállítani az adatokat.
A felperes ezt a szerződéses partnere gondossági kötelezettségének megszegésének tekintette, és több mint 8 000 euró kártérítésre perelte az utóbbit, amely körülbelül 5 500 euróból állt egy új weboldal létrehozására és 500 euró havi kártérítésből a használat elmaradása miatt.
Az alperes arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a tárhelyszolgáltatói szerződés nem tartalmazott semmiféle kötelezettséget biztonsági másolatok készítésére vagy megfelelő biztonsági mentések készítésére. Ezen túlmenően a régi honlapról még mindig rendelkezésre állt néhány adat, ami csökkenthette volna az új honlap létrehozásához szükséges erőfeszítéseket. A felperes nem érdeklődött erről, és ezért megsértette a kárenyhítési kötelezettségét.
Az adatmentés mint szerződéses mellékkötelezettség
A duisburgi tartományi bíróság a felperesnek adott igazat. A felek között úgynevezett fogadószolgáltatói szerződés jött létre. Ennek voltak szolgáltatási, bérleti és munkaszerződési vonatkozásai. A felhasználó számára a felhasznált adatok védelme jelentős jelentőséggel bírt. Ezért a webtárhely másodlagos kötelezettsége volt, hogy megtegye a szükséges adatvédelmi intézkedéseket, amit biztonsági másolatokkal vagy biztonsági mentésekkel lehetett megtenni. E tekintetben a bérbeadónak fenntartási és gondozási kötelezettsége van. Ezért nem volt szükség kifejezett megállapodásra az adatok biztonsági mentéséről. Az alperes vállalatnak pedig vállalnia kell a felelősséget alvállalkozója hibájáért is, ahol a szerver összeomlása történt.
A felperes ráadásul konkrétan számszerűsítette a kárát. A kárenyhítési kötelezettség nem sérült, mivel az alperesnek magától kellett volna kijelentenie, hogy még mindig rendelkezik adatokkal.
A fentiekből következik, hogy a felperes jogosult kártérítésre.
"Új a régiért" levonás a weboldalak esetében is
A kártérítési igény összegét azonban a regionális bíróság lényegesen alacsonyabb összegben határozta meg, mint a felperes, akinek mindössze 1264,51 eurót ítéltek meg.
Az úgynevezett "új a régiért" levonás történt, ahogyan a balesetekben megsérült gépjárművek esetében is. A kártérítés összegének megállapításakor a bíróság egy szakértő nyilatkozataira támaszkodott, aki szerint egy weboldal átlagos hasznos élettartama 8 év. Ennek nem mondott ellent a felperes érvelése, miszerint a "régi" honlapot korlátlan ideig akarta használni. Nyilvánvaló volt, hogy a felperes akkor is megbízást adott volna egy új weboldal létrehozására egy későbbi időpontban, ha az előzőt nem semmisítették volna meg.
A tartományi bíróság a felperesnek a használat elvesztése miatti kártérítést teljes egészében megtagadta, mivel nem terjesztett elő és nem bizonyított olyan tényeket, amelyek "elegendő kézzelfogható bizonyítékot" szolgáltattak volna a használat elvesztésének megállapításához.
Az ítélet nem jogerős. A felperes elmondása szerint fellebbezést nyújtott be, így a düsseldorfi felsőbb tartományi bíróságnak kell legközelebb foglalkoznia az üggyel.
